- English summary below –
A pihenőnap jót tett mindenkinek, újult erővel vágunk neki a mai távnak. Persze a pozitív hangulatnak kedvez az a tudat is, hogy ma csak a nagyjából 35 kilométerre lévő Laçig kell eljutnunk, ráadásul szinte végig egy folyót fogunk követni a tenger felé
Reggelizni a tegnap már kipróbált bürekes büféhez megyünk, és hármat be is csomagoltatunk magunknak az útra. Rëshent a már ismert úton hagyjuk el, utána pedig rátérünk a Fan folyó mellett haladó, kisebb mellékútra. A forgalom itt is nagyon alacsony, az út pedig nagyon jó minőségű, igazi élvezet a biciklizés rajta. Áthaladunk Rubikon, egy csinos kisvároson, amely egy középkori várrommal is büszkélkedhet. Ahogy közeledünk a tengerhez, a folyó kiszélesedik, és a végén egy kilométeres hídon jutunk át rajta. Innen az út már kevésbé élvezetes, kevesebb a fa, és ipari területeken haladunk át, amíg megérkezünk Laçba. Itt biztosan megáll a Shkodrából Tiranába tartó vonat.
Ekkorra már megint a nap közepén járunk, és csak árnyékban szabad tartózkodni. Áronék ezért megvárnak egy parkban, amíg én hotelszoba után járok. Amit találok, az elég drága, de más választásunk nincs, elindulunk a biciklikkel. A hotel mellett várakoznak a tiranai buszok, gondolom, egy próbát megér, megkérdezem, elvinnének-e mindenestől, és mennyiért. Pár perc múlva már a buszban ülünk az elképzelhetetlenül büdös, kancsi sofőr mögött, a bicajok pedig a tetőn.
Tirana csak 50 kilométer, bő egy óra alatt megérkezünk, közben pedig megnyugodva állapítjuk meg az egyre kaotikusabb forgalmat látva, hogy jól döntöttünk. Ezúttal nem megyünk be a belvárosba, mert szerencsénkre a busz a vasúti pályaudvartól pár száz méterre tesz le minket. A jegyirodánál aztán két kellemetlen meglepetés is ér: egyrészt a Vlorë-i vonat nem kettőkor indul – amit pont elértünk volna – hanem majd reggel 6-kor, másrészt biciklit egyáltalán nem lehet szállítani rajta.
Az most már biztos, hogy busszal megyünk tovább, a kérdés csak az, hogy még ma, vagy maradunk egy éjszakát Tiranában. Anita az utóbbi mellett dönt, elkezdünk hát hotelt keresni. A pályaudvar mellett találunk is egy barátságos panziót, aminek udvara is van, ez a bicajok miatt kapóra jön. A szoba pedig légkondis, ráadásul wifit is találok, úgyhogy estig ki sem dugjuk a fejünket.
Anita még korábban felfedezett egy ízlésesen berendezett kis bárt, ahol enni is lehet, ott vacsorázunk. A pincér nagyon kedves, megmutogatja a választékot, így kicsit jobban megismerhetjük az albán konyhát, legalábbis ami a grillezett kolbászokat illeti.
After the day we spent relaxing in Rrëshen, we set off on our next cycling day refreshed. What is more, we know that today’s ride will be an easy one: our destination is the town of Laç, only 30 kilometres away, most of which will be descending by a river, approaching the sea. We have bureks for breakfast, then hardly stop until we reach the pretty town of Rubik. The road is very quiet and quite good quality so we soon reach the Tirana-Shkoder road, where we turn left and after 6 or 7 kilometres we are in Laç.
We plan to take the early morning train to Tirana from this town but the hotels are overpriced and in the end we take a bus to the capital and stay there near the train station. However, it turns out that the timetable has changed and our train only leaves next morning. What’s more, bicycles are not allowed at all so we need to plan everything again. We decide to take a bus to Vlorë in the morning and enjoy the evening in a small bar, eating grilled sausages and drinking Albanian red wine.
