A hágón való átkelés, de főleg az azt követő hullámvasutazás a tűző napon annyira kimerítő volt, hogy Anita szigorúan ragaszkodik a biciklimentes héthez, de végül is pont ezt terveztük. Viszont a délen tapasztalt forróság és a pénzünk apadása arra késztet bennünket, hogy a további terveinket átgondoljuk. Eredetileg le akartunk menni egészen Sarandáig, majd onnan az ország belsejében eljutni Korça városáig. Onnan akartunk aztán észak felé fordulva visszajutni Macedónián keresztül Koszovóba, ahol az autó várt volna ránk. Ezzel szemben úgy határozunk, hogy délebbre már nem megyünk, hanem az egy hét pihenés után visszafordulunk, és Vlorë-től Tiranán át Laçig megint busszal jutunk el. Onnan pedig biciklivel további 100-150 kilométer után elérkezhetünk a montenegrói Barba. Mivel az öcsémék akkor pont ott lesznek, így velük is tudunk találkozni, és az autónkat akár oda is elhozhatják Podgoricából.
A görög néni házában két éjszakát maradunk csak, mert találunk egy sokkal jobb szállást pár házzal arrébb. Bár a terasz kisebb, és többet kell majd gyalogolni a boltig, van légkondi, és sokkal tisztább, jobban felszerelt. Az itt töltött napok tényleg nem szólnak másról, mint a tengerparti lazulásról, így sok említésre méltó nem történik. Áron nagyon élvezi a tengert, a köves partot, az egyik régi bunkerben talált fél gumimatracot, mi pedig, ha éppen nem a tengerben vagy a parton játszunk vele, akkor főzünk, vagy a teraszon borozgatunk. Pár nap után már megismer a boltos és a pék, nem is beszélve a szemétben túrkáló tehenekről és a mázsás disznóról, akit csak sötétedéskor engednek ki guberálni, nehogy elriassza a turistákat. A szemét itt is komoly probléma, mint szinte mindenhol az országban. Egyszerűen semmit nem kezdenek vele, csak félredobják egy hegyoldalra, vagy éppen a patakba, hogy majd az eső elviszi. Szomorú látni, ahogy a (még) kristálytiszta vizű hegyi patak mellett ott éktelenkedik a szemétkupac, vagy a szél fújja a tengerbe a parton hagyott műanyagpalackokat, pizzás dobozokat.
Azért két nap után nekem már viszket a talpam, és szombaton ötkor felkelek, hogy még a hűvösben feltekerjek Qeparo még érintetlen, magasan a hegyre épült részéhez. Mindössze 3 km a betonút, de hihetetlenül meredek majdnem végig: csak állva tudok feljutni, csomagokkal pedig biztosan nem menne. Sétálok kicsit a kőházak között, aztán megvárom, amíg a nap elkezdi megvilágítani a házakat, készítek pár fotót, és legurulok.
Másnap reggel egy kicsit messzebbre jutok, egészen a Piqares névre hallgató tengerpartig. A térképen néztem ki egy alternatív útvonalat visszafelé, amivel el lehetne kerülni a hágó újbóli megmászását. Meg is találom az elágazást, ahol egy régi tábla mutatja minden útba eső faluig a távolságot. Pár kilométer megtétele után azonban be kell látnom, hogy ezen az úton még akkor sem mehetnénk, ha végig lejtene. Borzalmas minőségű, köves út.
A hátralévő napok nyugtató egyhangúsággal telnek. Reggel a parton vagyunk egy-két órát, aztán ebédet főzünk és eszünk. Délután ismét tengerpart, majd este vacsorafőzés. A vacsorához általában vörösbor is jár, Áron pedig annyi görögdinnyét eszik, amennyi csak belefér.
Az utolsó napunkon este bepakolok a táskákba, hogy reggel 5 körül tényleg el tudjunk indulni.
After crossing the pass, we decided to take a longer break from cycling and headed to the village of Qeparo, where we had spent a few wonderful days a few years ago. The apartment we rented back then is occupied and the one we get from the old Greek lady is not to our liking so after 2 days we find a better one nearby.
We spend a total of 7 nights in Qeparo, basically doing nothing but lazing and playing on the beach and cooking our lunches and dinners. I take two shorter excursions to nearby villages by bike.
We also change our original plan in Qeparo. We planned to go down to Saranda and then turn east and cycle all the way to Kosovo via Macedonia. But we realise it is just too hot most of the day here to cycle so we decide to turn back and go to Vlore across the same pass again.
On the last evening after our delicious dinner and wine I pack for the next day so that we can leave around 5.
